Gondolatok a Tanuszodáról…
...Mérhetnénk a sikert jobb időeredményben, amivel félévről félévre jobban teljesítenek a gyerekek, a nagyobb ellenálló képességben, az erősödő fizikai állapotban, vagy csak egyszerűen az érmek számában és csillogásában. Mégis azt gondolom, hogy ez nem a teljes siker. A siker az is, amikor a gyermek boldogan jön ki a medencéből edzés végén, és csillogó szemmel várja a dicséretet, a pozitív megerősítést Tóni bácsitól, vagy Merci nénitől. Mert van. A siker az, amikor egymást indítják a váltón, és hangosan bíztatják a csapattársakat, mert nyerni akarnak, vagy amikor csak kihallatszik a jókedv az öltözőből. Ezek mind-mind szükséges elemei annak a nagy egész gépezetnek ami a Csapatot mozgatja. Igen nagybetűvel. Mert jó tartozni valahova, mert megerősít, mert tartást ad, mert megtanít küzdeni a céljaidért, és megtanít emelt fővel gratulálni a nyertesnek. Ezek olyan nagyszerű tulajdonságok, amik mindenképpen jellemformálóak (is) egy gyermek életében. A szentendrei verseny is bizonyítéka ennek. Az, amikor a Csapat felsorakozik a tábla mögött és az ünnepélyes megnyitón felhangzik Freddy Mercurie örök klasszikusa, és a legapróbbakat a nagyobbacskák kísérik,természetesen egyforma kék mezben, és a mi szurkolótáborunk a leghangosabb,akkor az jut eszembe, hogy megérte. Megérte a munka. Még a legkeményebb apukák között is akadt, aki könnybe lábadt szemmel, szinte minden karcsapással együtt úszott a gyermekével az sípszó után….
Ez a siker. És ez mindannyiunk munkáját minősíti. Az Edzőét, a Gyermekét, és egy kicsit a szülőét is…
kelt: Vecsésen, december első napján
Tóth Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése