Lehet most egy kicsit kevesebbszer jelentkezem a blog frissítéssel, de nagyon be vagyok havazódva.
Szeptember 6án elindult az edzések ismételt sorozata. Az új ebihalakkal és cápákkal kiegészülve (és távozókkal kevesebbel) ismét elkezdtük az edzések sorozatait.
Két csapatban úszkálunk. Előbb a kisebbek, aztán a nagyobbak. Most már mindenki belerázódott a heti háromszori ritmusba. A legkisebb ebihalaink 2006os, a legnagyobb cápánk 1996os születésű.
Az ebihalacskák csapatának nagyon fontos feladata a technika helyes elsajátítása, de még mindig szükségeltetik a sok sok játék. Általában a picikék még csak egyfajta feladatra tudnak koncentrálni, ezért minden nap váltogatjuk az úszásnemeket. Aztán a végén játékosan megtanulunk valami újdonságot és ezt külön élvezik. Ilyenkor a kezdeti fáradtság után újra pezsgés van a medencében.
A cápalinák, és cápák már technikailag szépen tudják a feladataikat, így már nekik csak a távolság és a gyorsaság a kitűzött cél az edzéseken. Közösen kitaláljuk a feladatokat, és mindenki tudásának megfelelően végre is hajtja. aztán ha minden simán megy akkor jöhet a közös játék, ami váltóverseny, levegőbajnokság vagy egyéb vicces feladat.
A magam részéről a gyerekekkel, -úgy a kisebbekkel mint a nagyobbakkal- tökéletesen tudunk együtt dolgozni. Néha kapunk egy két jóakaratú beszólást, de efelett átsiklunk, és ezekből még több erőt merítünk a munkánkhoz.
A csapat nagyon egybeforrott, akár a gyerekekről, akár szülőkről beszélünk.
Jó kis csapat alakult! Köszönöm nekik.
