2011. április 16., szombat
2011. Március
2011. Február
2011. január 31., hétfő
2011 Január
2010 RövidenTömören
SZÁMUNKRA
A VILÁG LEGNAGYOBB EBIHALAI
GYAKOROLNAK A MI KIS USZODÁNKBAN
Sok minden történt velünk az elmúlt időszakban, néhány pontban felsorolva:
- Az elmúlt évek szokásaihoz híven, 2010-ben is részt vettünk versenyeken, húsvét tájékán, nyár környékén és télen a télapó érkezésekor is.
- A csapat háza táján is történtek változások, voltak gyerekek, akik máshol folytatták pályafutásukat,de voltak olyanok is akik újonnan csatlakoztak lelkes csapatunkhoz!
- Edzéseink időpontjai változatlanok. Hétfőn – szerdán - pénteken, az első órában a kisebb Ebihalak, a második órában Delfinek, Cápalinák, Cápák úszkálnak Ebihalacskákkal fűszerezve. És alkalmanként a nagyobbak órájára érkeznek Cápatestvérek, régi tanítványok. A szombati edzéseken egy időpontban úszik mindenki.
- Nagymedencés edzéseinknek új helyet találtunk, ami 100 %osan kielégíti minden igényünket.
- Újabb csapatokat ismertünk meg, és új barátságok szövődtek úszópalántáink között.
Hosszabb változatban:
A beszámolóinkban mi nem tudunk külföldi versenyekről, eredményekről beszámolni, nekünk nincs hetente bajnoki fordulónk, amiről érdemes lenne írni. Nekünk csak olyan eredményeink vannak, ahol Ebihalaink más kis csapatok tanítványaival úsznak háziversenyt.
Nálunk „úszik” a munka a verseny előtt, közben, után.
A versenyeknek, amiken részt szoktunk venni, a céljuk, hogy azok a gyerekek, akiknek nem a versenysport a fő szempont, - hanem csak annyi, hogy úszástudásukat tökéletesítsék, sportoljanak valamennyit, egy Csapathoz tartozzanak, egy jó Közösségben teljenek az ott eltöltött órák, - azok is megmérethessék magukat, megmutathassák tudásukat a szüleiknek, nagyszüleiknek, rokonaiknak. Persze ezeken a versenyeken is a szó szoros értelmében verseny van, ugyanúgy törekszenek a fantasztikus teljesítményre a palánták egymás ellen, küzdenek az éremért, oklevélért, ajándékért! De a cél, hogy jól érezzék magukat, és amit végrehajtottak azzal elégedettek legyenek.
Mi KIS CSAPATUNK egy „hatalmas” kis Közösség. Összetartó, egymást segítő fiatalok, gyerekek, szülök, alkotják.
Magam és családom részéről bizton kijelenthetem, hogy fantasztikus érzés egy ilyen közösség tagjának lenni.
És akik ebben a CSAPATban úszkálnak:
Hajnal Réka, Susán Réka, Bárdos András, Ricsán Dominik, Lábas Dóra, Takács Pálma,Tóth Levente, Falusi János, Rácz Norbert, Endrődi Bernadett, Zalay Flóra, Susán Dávid, Hajnal Boglárka, Jónás Csilla, Zalay Bálint, András Ádám, Butor Fanni, Szücs Réka, Várszegi Balázs, Lakatos Vivien, Jónás Csaba, Filipszky Gábor, Filipszky László, Zalay Máté, Horváth Gabriella, Pum Günter
2010. december 31., péntek
Boldog Új Évet

2010. december 16., csütörtök
KÖSZÖNÖM és köszönjük
Kedves Ebihalak, Delfinek, Cápalinák, Cápák, és Szüleik
Köszönöm és köszönjük az elmúlt 4 hónapot, nagyon … …. (és ezt itt most sokszor leírhatnám).
A kitartásotokat!
A segítségeteket!
Az aktivitásotokat!
A gyógyítgatásaitokat!
Igazán összekovácsolódtunk!
Mint egy nagy CSALÁD!
K Ö S Z Ö N Ö M és K Ö S Z Ö N J Ü K
Gondolatok a Tanuszodáról…
Gondolatok a Tanuszodáról…
...Mérhetnénk a sikert jobb időeredményben, amivel félévről félévre jobban teljesítenek a gyerekek, a nagyobb ellenálló képességben, az erősödő fizikai állapotban, vagy csak egyszerűen az érmek számában és csillogásában. Mégis azt gondolom, hogy ez nem a teljes siker. A siker az is, amikor a gyermek boldogan jön ki a medencéből edzés végén, és csillogó szemmel várja a dicséretet, a pozitív megerősítést Tóni bácsitól, vagy Merci nénitől. Mert van. A siker az, amikor egymást indítják a váltón, és hangosan bíztatják a csapattársakat, mert nyerni akarnak, vagy amikor csak kihallatszik a jókedv az öltözőből. Ezek mind-mind szükséges elemei annak a nagy egész gépezetnek ami a Csapatot mozgatja. Igen nagybetűvel. Mert jó tartozni valahova, mert megerősít, mert tartást ad, mert megtanít küzdeni a céljaidért, és megtanít emelt fővel gratulálni a nyertesnek. Ezek olyan nagyszerű tulajdonságok, amik mindenképpen jellemformálóak (is) egy gyermek életében. A szentendrei verseny is bizonyítéka ennek. Az, amikor a Csapat felsorakozik a tábla mögött és az ünnepélyes megnyitón felhangzik Freddy Mercurie örök klasszikusa, és a legapróbbakat a nagyobbacskák kísérik,természetesen egyforma kék mezben, és a mi szurkolótáborunk a leghangosabb,akkor az jut eszembe, hogy megérte. Megérte a munka. Még a legkeményebb apukák között is akadt, aki könnybe lábadt szemmel, szinte minden karcsapással együtt úszott a gyermekével az sípszó után….
Ez a siker. És ez mindannyiunk munkáját minősíti. Az Edzőét, a Gyermekét, és egy kicsit a szülőét is…
kelt: Vecsésen, december első napján
Tóth Andrea