2011. április 16., szombat

2011. Március

Hurrá:)
Gyógyultak, gyógyultak, gyógyultak........ és ismét Technika, technika, technika.......Versenyzés egymás között, versenyzés, versenyzés.......Játék, játék, játék.......
Nagymedencés edzésünk is volt. Sok koncentrálást igénylő technikai feladatokkal, és persze az elmaradhatatlan játékkal, ugrálással.

Készülődünk az idei első nyuszis versenyre!

Majd elfelejtettem: elindultunk a DelfinTesókkal (lányok, fiúk), próbálkozunk több-kevesebb sikerrel megszeretni a vízes közeget Mercinénivel fűszerezve!

2011. Február

Ismét itt vagyok. Lemaradtam tudom :(, de most megprobálom pótolni a történéseinket.

Rövid, tömör összefoglaló
Technika, technika, technika.......Versenyzés egymás között, versenyzés, versenyzés.......Játék, játék, játék....... és sajnos Betegeskedők, betegeskedők, betegeskedők......

2011. január 31., hétfő

2011 Január

A téli szünet után elkezdtünk egy új évet, új szezont a gyerekekkel.
Mindenki feltöltődve érkezett az első edzésekre, és ez meg is látszott a munkánkon. Nagyon szépen, technikásan úsztak minden korosztály úszópalántái.
Kezdéskor alig volt beteg Ebihalunk, de a hó végére a csapat tagjai közül már mindenki átesett legalább egy betegségen! Így új feladatokat nem tudtunk elkezdeni gyakorolni, de nagyon sokat ismételtünk, technikáztunk. Reméljük a sok sok gyakorlásnak is meg lesz az eredménye! Majd a versenyeken megmutatkozik.
A hó végére lassan rendeződni látszott létszámunk, így most már újabb feladatokat is gyakorolhatunk!

2010 RövidenTömören

SZÁMUNKRA

A VILÁG LEGNAGYOBB EBIHALAI

GYAKOROLNAK A MI KIS USZODÁNKBAN

Sok minden történt velünk az elmúlt időszakban, néhány pontban felsorolva:

  • Az elmúlt évek szokásaihoz híven, 2010-ben is részt vettünk versenyeken, húsvét tájékán, nyár környékén és télen a télapó érkezésekor is.
  • A csapat háza táján is történtek változások, voltak gyerekek, akik máshol folytatták pályafutásukat,de voltak olyanok is akik újonnan csatlakoztak lelkes csapatunkhoz!
  • Edzéseink időpontjai változatlanok. Hétfőn – szerdán - pénteken, az első órában a kisebb Ebihalak, a második órában Delfinek, Cápalinák, Cápák úszkálnak Ebihalacskákkal fűszerezve. És alkalmanként a nagyobbak órájára érkeznek Cápatestvérek, régi tanítványok. A szombati edzéseken egy időpontban úszik mindenki.
  • Nagymedencés edzéseinknek új helyet találtunk, ami 100 %osan kielégíti minden igényünket.
  • Újabb csapatokat ismertünk meg, és új barátságok szövődtek úszópalántáink között.

Hosszabb változatban:

A beszámolóinkban mi nem tudunk külföldi versenyekről, eredményekről beszámolni, nekünk nincs hetente bajnoki fordulónk, amiről érdemes lenne írni. Nekünk csak olyan eredményeink vannak, ahol Ebihalaink más kis csapatok tanítványaival úsznak háziversenyt.

Nálunk „úszik” a munka a verseny előtt, közben, után.

A versenyeknek, amiken részt szoktunk venni, a céljuk, hogy azok a gyerekek, akiknek nem a versenysport a fő szempont, - hanem csak annyi, hogy úszástudásukat tökéletesítsék, sportoljanak valamennyit, egy Csapathoz tartozzanak, egy jó Közösségben teljenek az ott eltöltött órák, - azok is megmérethessék magukat, megmutathassák tudásukat a szüleiknek, nagyszüleiknek, rokonaiknak. Persze ezeken a versenyeken is a szó szoros értelmében verseny van, ugyanúgy törekszenek a fantasztikus teljesítményre a palánták egymás ellen, küzdenek az éremért, oklevélért, ajándékért! De a cél, hogy jól érezzék magukat, és amit végrehajtottak azzal elégedettek legyenek.

Mi KIS CSAPATUNK egy „hatalmas” kis Közösség. Összetartó, egymást segítő fiatalok, gyerekek, szülök, alkotják.

Magam és családom részéről bizton kijelenthetem, hogy fantasztikus érzés egy ilyen közösség tagjának lenni.

És akik ebben a CSAPATban úszkálnak:

Hajnal Réka, Susán Réka, Bárdos András, Ricsán Dominik, Lábas Dóra, Takács Pálma,Tóth Levente, Falusi János, Rácz Norbert, Endrődi Bernadett, Zalay Flóra, Susán Dávid, Hajnal Boglárka, Jónás Csilla, Zalay Bálint, András Ádám, Butor Fanni, Szücs Réka, Várszegi Balázs, Lakatos Vivien, Jónás Csaba, Filipszky Gábor, Filipszky László, Zalay Máté, Horváth Gabriella, Pum Günter

2010. december 31., péntek

Boldog Új Évet

Ebihalacskák, Delfinek, Cápalinák, Cápalik és kedves Szüleik
és a kedves Olvasó

Eredményekben és Sikerekben Gazdag Boldog Új Esztendőt!

Utolsó napján ennek az évnek a szerencsemalackák megint útra kélnek. Azt kívánom néked hogy ha arra járnak, térjenek be hozzád, s maradjanak nálad!


Találkozunk nemsokára a medence partjánál ugrásra készen!

2010. december 16., csütörtök

KÖSZÖNÖM és köszönjük

Kedves Ebihalak, Delfinek, Cápalinák, Cápák, és Szüleik

Köszönöm és köszönjük az elmúlt 4 hónapot, nagyon … …. (és ezt itt most sokszor leírhatnám).

A kitartásotokat!

A segítségeteket!

Az aktivitásotokat!

A gyógyítgatásaitokat!

Igazán összekovácsolódtunk!

Mint egy nagy CSALÁD!

K Ö S Z Ö N Ö M és K Ö S Z Ö N J Ü K

Gondolatok a Tanuszodáról…

Gondolatok a Tanuszodáról…

...Mérhetnénk a sikert jobb időeredményben, amivel félévről félévre jobban teljesítenek a gyerekek, a nagyobb ellenálló képességben, az erősödő fizikai állapotban, vagy csak egyszerűen az érmek számában és csillogásában. Mégis azt gondolom, hogy ez nem a teljes siker. A siker az is, amikor a gyermek boldogan jön ki a medencéből edzés végén, és csillogó szemmel várja a dicséretet, a pozitív megerősítést Tóni bácsitól, vagy Merci nénitől. Mert van. A siker az, amikor egymást indítják a váltón, és hangosan bíztatják a csapattársakat, mert nyerni akarnak, vagy amikor csak kihallatszik a jókedv az öltözőből. Ezek mind-mind szükséges elemei annak a nagy egész gépezetnek ami a Csapatot mozgatja. Igen nagybetűvel. Mert jó tartozni valahova, mert megerősít, mert tartást ad, mert megtanít küzdeni a céljaidért, és megtanít emelt fővel gratulálni a nyertesnek. Ezek olyan nagyszerű tulajdonságok, amik mindenképpen jellemformálóak (is) egy gyermek életében. A szentendrei verseny is bizonyítéka ennek. Az, amikor a Csapat felsorakozik a tábla mögött és az ünnepélyes megnyitón felhangzik Freddy Mercurie örök klasszikusa, és a legapróbbakat a nagyobbacskák kísérik,természetesen egyforma kék mezben, és a mi szurkolótáborunk a leghangosabb,akkor az jut eszembe, hogy megérte. Megérte a munka. Még a legkeményebb apukák között is akadt, aki könnybe lábadt szemmel, szinte minden karcsapással együtt úszott a gyermekével az sípszó után….

Ez a siker. És ez mindannyiunk munkáját minősíti. Az Edzőét, a Gyermekét, és egy kicsit a szülőét is…

kelt: Vecsésen, december első napján

Tóth Andrea