2010.december

Már lassan az utolsó edzéseket ússzuk ebben a hónapban, hisz jön a téli szünet.

Mostanában sokan betegeskednek a kisEbihalak közül, a nagyok már ellenállóbbak, kevesebben vagyunk az edzéseken. Ezért az edzéseink inkább sok sok technikai elemet tartalmaznak.

A kisebbekkel az egyszerre mozduló kezek, a gyorsúszó levegővétel, a mell- és pillangóúszás fortélyait gyakorolgatjuk.

A nagyobbakkal meg minden edzés előtt ismételten megbeszéljük, hogy ma miket gyakoroljunk, és azokat hajtjuk végre.

A nagyokkal minden edzés végén „levegőbajnokságot” rendezünk, ami külön fogadást is tartalmaz az egyik Cápalinával. A nyeremény gyerekpezsgő. Bármelyikünk nyerne, akkor egy üveg gyerekpezsgőt kell hoznia a megbeszélt időpontra. Az edzések előtt hódolunk a legújabb közös szenvedélyünknek! Már mindenféle terméket kipróbáltunk, de a Süsü a legfinomabb! Így most már csak azzal buborékosodunk!

Az utolsó két napunkra nagyon érdekes dolgokat találtunk ki, kíváncsi leszek a Delfinek arcára a feladatok hallatán!

Azt majd elfelejtettem, hogy újabb egyesülettel állunk kapcsolatban, ahol úszópalántáink folytathatják a megkezdett sportpályafutásukat. De erről bővebbet januári beszámolónkban.

A Télapó érkezésével idén nem jutottunk el a Kőbánya Sc és a Kistarcsai Mikulás Kupára, de a tavaszi megmérettetéseken már ott leszünk!!!!

A régi tanítványaink, csapattársaink eredményeit hallottuk és nagyon gratulálunk nekik. Eredményeiken meglátszik, hogy az eddigi munkájuk nem veszett kárba, nem dolgoztunk közösen hiába.

Kértek tőlünk egy tervezgetést. Hogy mit szeretnénk az elkövetkezendő 4 évben elérni!

Milyen terveket szeretnénk megvalósítani az elkövetkezendő 4 évben

• Minél több gyerekkel megszerettetni az úszást
• Minél több gyereket irányítani az egészséges életmód és a sport felé
• Találni olyan tehetséges gyerekeket, akiknek szülei meg tudják oldani a nagyobb egyesületben való sportolást és elindulhatnak a sport rögös útján.
• Találni olyan gyerekeket, akik szívesen úsznának és versenyeznének velünk.
• Sok versenyen részt venni tanítványainkkal
• Tábort szervezni a nyári iskolai szünet idejére
• Sportnapokat szervezni az egyesület szakosztályaival közösen, hogy az érdeklődő fiatalság ki tudja választani magának a legmegfelelőbb sportágat
• Szponzorokat találni, hogy a versenyekre való eljutást, nevezési díjat, okleveleket, érmeket ne a szülőknek kelljen állni.

2010.november

A novemberi hónapunkban már van egy bejegyzés, igaz az csak a versenyről szólt. A mostani az edzéseinkről, mindennapjainkról a versenyig és utána.

A november kezdetével egyre közelebb kerültünk a verseny időpontjához.

Azoknak a kicsiknek, akik életükben először indultak versenyen sok-sok olyan feladatot kellett ezeken az edzéseken megtanulni, amit eddig még nem tanultak, a nagyobbakkal meg csak ismételni kellett.

Az Ebihalacskákkal megpróbáltunk folyamatosan versenyhelyzetet teremteni, rajtolással indulni, versenytávnak megfelelő métereket úszni.

A Cápákkal minden edzésen és most is folyamatos a versenyzés, hosszabb táv. Annyi különbséggel, hogy ebben az időszakban a bemelegítések után már mindenki csak a saját számára koncentrálva úszott!

Az apróbbaknak megpróbáltuk a nagyokkal közösen megmutatni, hogy hogyan is zajlik egy versenyzés. Hogyan kell elindulni, milyen gyorsan teszik a kezüket, hogyan dübörög a lábuk, és a bukfenc rejtelmeit is.

A verseny előtti edzésen megkaptuk az új pólóinkat (köszönjük ezúton is). Megint szépek és egységesek lettünk. Idén a kék dominál, és erre került fehér felirat, a név és logó. A gyerekek nagyon örültek neki. A kisebbek csodálkozva nézték, próbálgatták az új szerzeményt. A nagyobbak már rutinosan magukra próbálták, és vitték az öltözőbe.

Aztán eljött a verseny, ami a november 13ai bejegyzésben olvasható.

……

……

A verseny után, mint mindig, most is értékeltük - Tóni bácsival együtt- az úszópalánták eddigi munkáját és a versenyen mutatott teljesítményüket. Erre az alkalomra érmet kaptak a gyerekek, mindenki a munkájának megfelelőt. Nem volt olyan Delfinünk, aki ne örült volna neki. Van, akinek ez volt az első (de nem utolsó), de van, akinek a sokadik.

Aztán a hónap második felében ismét nekikezdtünk a szorgos munkánknak. A technikai feladatoknak, a versenyzésnek. Ismét voltunk nagyvizes edzésen, bár itt sajnos már voltak betegeink is, de élvezetes, jó edzésen vettünk részt.

És érkezik a december……..

Vízipók Verseny V8ban

A Vízipók Egyesület szervezésében a V-8 uszodában vettünk részt egy versenyen. Ez egy olyan verseny volt, ahol azok az ebihalak, delfinek, cápák úszhattak, akik nem igazolt versenyzők.

A Vízipók Egyesület Mattesz Csillanéni és csapata egy olyan fergeteges versenyt hozott össze a V-8 csapatával közösen, hogy öröm volt részesének lenni.

........Itt el kell hogy meséljem, hogy Mattesz Csillanéni, amikor úszott fiatal korában, akkor Ölveczky Vilmos és és a mi Tónibácsink tanítványa is volt. Sokszoros válogatott úszó volt. Aztán megszületett a kislánya és kitalálta a Mattesz-módszert a babaúszás terén, (babaúszást, babapancsit Mamával Papával) és a gyakorlatát ma az egész ország ismeri és használja.

Olvasni még Csillanéniről itt lehet:

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:JGahabx2oy8J:nol.hu/noller/vizben_a_szabadsag+&cd=7&hl=hu&ct=clnk

.........

Csapatunk 22 fővel képviseltette magát a versenyen. A legkisebbek 4 évesek és nagyobbak a 10 évesek. A kisebbek közül a kérésemre majdnem mindenki a hátúszást választotta, a nagyobbak pedig saját elképzelésükkel megtalálták a megfelelő távot, és úszásnemet amit a versenyen leúsznának.

Az edzéseink ezen a héten már a készülődésről szóltak, sőt a szülőink is készülődtek. Készült két csapatzászló!! (ami ma munkába is állt!). Sőt a "munkaruhánk" is megújult!!! (ezek is munkába álltak!)

A pénteki napunkon már csak egy csepp készülődés mellé sok sok játékkal váltottuk ki a gyerekek izgulását.

Elérkezett a nagy nap.

Délelőtt 10 órakor kezdődött a verseny a legkisebbeknek kitalált tanmedencés megmérettetéssel. Mi Picikéink is versenyeztek ebben. És még hogy! Fantasztikusan! Minden kicsi Ebihalacska gyönyörűen versenyzett. A szurkolótáborunk biztatása mellett végigúszta az egy hosszát, örömmel kiszállt a vízből és készülhetett az általa még nem ismert eredményhirdetésre és az ünnepélyes megnyitóra!

A cseppek versenye után következett a megnyitó. Minden csapat felsorakozott és egy tábla kíséretében megmutathattuk magunkat a nagyközönségnek. Élvezettel vonult fel mindenki az erre az alkalomra elindított zenére. Nagyon nagy élmény volt! Aztán a helyi polgármester úr megnyitotta a versenyt és sok sikert kívánt a majdnem 500 versenyzőnek.

A legkisebbeknek ez után érkezett el az éremosztás. Nagy örömünkre volt olyan kismanónk, akinek érem is került a nyakába, de minden kisebihal egy oklevéllel gazdagabb lett! Senki sem távozott üres kézzel!

Aztán kezdődött a nagymedencében a verseny. Itt korcsoportonként (2 év egyszerre) versenyeztek már a gyerekek!

Az 5 évesek versenye volt az első amin részt vettünk. A nagyobbacska ebihalaink sikerrel vették az akadályt! Mindegyiküknek életében ez volt az első 33métere, és első versenye (azért azt itt fontos megemlíteni, hogy mi 10 méteres tanmedencében készülünk ezekre a versenyekre, és havonta jutunk el nagyobb uszodába egyszer edzeni). Volt akinek érem is került a nyakába, de oklevelet mindenki vihetett haza itt is!

Elkeseredni egy Ebihalacskát sem láttunk!

Jöttek a delfinjeink. A 6-7 évesek. Ők háton és egyikük mellen úszott. A hátúszást gyönyörűen végigúszták a gyerekek, de a mellúszás nem úgy sikerült ahogy vártuk. Sajnos igazán nem tudjuk mi történt, -megijedt a nagy távolságtól a delfinünk (pedig már úszott ennyi métert mellúszásban) vagy a gyerekek sokaságától vagy a fejesugrástól, vagy hogy az ő úszása még nem olyan szuper mint a többi gyerköcé - és sajnos nem bírta végigúszni a távot. Nem baj majd a legközelebbi sikerül neki is!

Következtek a Cápalinák, Cápalik, a 8-9 évesek. A lányok-fiúk az általuk szeretett úszásnemekben úszták a távokat. Mindannyian végig úszták tudásuknak megfelelően és persze hibátlan technikával a távokat. A nagy meglepetés a pillangóúszás volt (ezt én kértem Cápalináktól), mind a két kislány a dobogóra tudott állni ebben a számban.

Közülük is volt akinek érem került a nyakába, de oklevél nélkül senki sem távozott!!!!

És elérkezett a legnagyobbjaink versenyen. Ők 10-11 évesek. Ők is az általuk megálmodott versenytávokat úszták le. Nagyon szépen megoldották a feladatukat az ifjoncok, technikájukra sem lehet egy panaszom sem. Sajnos az ő korosztályukban már nagyon sok a más sportágban versenyző (vízilabda, triatlon), így ők csak oklevelet vihettek haza.

Végén megfáradtan, de törve nem, hagytuk el az uszodát! Élvezték a gyerekek is, a szülök is és én is a mai napunkat. Jó volt ott lenni, versenyezni ebben a fantasztikus uszodában. Nagyon szuper szurkolótáborunk volt.

Köszönöm a gyerekeknek hogy eljöttek, a szülőknek hogy részt vettek és elhozták a gyerekeket. ÉS köszönöm mindenkinek az összefogást és a sok sok segítséget!

És köszönjük Mattesz Csillának és csapatának és a V-8 csapatának hogy megismerhettük őket, és részt vehettünk ezen a versenyen. Remélem hagyománya lesz ennek a kupának és ismételhetünk mi is!

2010. október

Ismét itt vagyok. Halad az idő már megint egy hónap telt el munkával.

Nagyon nagyon szépen úszkálnak az ebihalak, cápalinák és cápák. Még nagyon betegség nem tizedelte meg az edzéseket.

A feladatok maradtak, nagyot nem változtattunk. Véleményem szerint nagyon sokat fejlődtünk. Már a kisebbek is bírjak a hosszabb távokat.

Sőt volt nagymedencés edzésünk is, és remélem a gyerekek is annyira élvezték mint én! Sok jó kép készült róluk, ami a picasa albumunkban megtekinthető. Az új honlapunk is elindult már, bár van még írogatni való információ.

Nagyon készülünk a téli versenyeinkre, ahol már a legkisebbek is elindulnak.

Az ebihalacskák edzésein a pontos technikai feladatok gyakorlása után, mindig gyakoroljuk a versenyhelyzeteket. Próbálunk úgy úszni, mintha ott lennénk a versenyen a nagymedencében. És sikerül. Még az indulással vannak kisebb gondok, de ez addig megoldódik! Játszani imádnak, néha az edzések közé is iktatunk be egy cseppnyi játékot. De az edzések közben nagyon sokszor hangzik el a kérdés, hogy mikor játszunk már? Még mennyi idő van addig?

A nagyobbakkal még mindig közösen találjuk ki a napi edzést, és utána teljes erőbedobással hajtják végre. A játék nagyon sokat jelent még nekik is. Muszáj, hogy ne unják meg a monotonitást.

Röviden ennyi történt velünk a múlt hónapban. Dolgozunk, úszunk, készülünk a versenyeinkre.

2010. szeptember

Elúszkálunk, már több mint egy hónapja dolgozunk!

Lehet most egy kicsit kevesebbszer jelentkezem a blog frissítéssel, de nagyon be vagyok havazódva.

Szeptember 6án elindult az edzések ismételt sorozata. Az új ebihalakkal és cápákkal kiegészülve (és távozókkal kevesebbel) ismét elkezdtük az edzések sorozatait.

Két csapatban úszkálunk. Előbb a kisebbek, aztán a nagyobbak. Most már mindenki belerázódott a heti háromszori ritmusba. A legkisebb ebihalaink 2006os, a legnagyobb cápánk 1996os születésű.

Az ebihalacskák csapatának nagyon fontos feladata a technika helyes elsajátítása, de még mindig szükségeltetik a sok sok játék. Általában a picikék még csak egyfajta feladatra tudnak koncentrálni, ezért minden nap váltogatjuk az úszásnemeket. Aztán a végén játékosan megtanulunk valami újdonságot és ezt külön élvezik. Ilyenkor a kezdeti fáradtság után újra pezsgés van a medencében.

A cápalinák, és cápák már technikailag szépen tudják a feladataikat, így már nekik csak a távolság és a gyorsaság a kitűzött cél az edzéseken. Közösen kitaláljuk a feladatokat, és mindenki tudásának megfelelően végre is hajtja. aztán ha minden simán megy akkor jöhet a közös játék, ami váltóverseny, levegőbajnokság vagy egyéb vicces feladat.

A magam részéről a gyerekekkel, -úgy a kisebbekkel mint a nagyobbakkal- tökéletesen tudunk együtt dolgozni. Néha kapunk egy két jóakaratú beszólást, de efelett átsiklunk, és ezekből még több erőt merítünk a munkánkhoz.

A csapat nagyon egybeforrott, akár a gyerekekről, akár szülőkről beszélünk.

Jó kis csapat alakult! Köszönöm nekik.

EMAIL SZÜLÖI

Augusztus közepén a legfontosabb információkkal küldtem mindenkinek egy emailt és válaszokat vártam.
Email szülőink lett, mert sajnos nem ért volna rá mindenki, hogy a személyesen közösen találkozzunk.
A válaszok sorra érkeztek. Nagy nagy örömmel tölt el, hogy értékelve a munkát, amit közösen végzünk, a Békák, Ebihalak, Cápalinák és Cápalik többségével ismét együtt dolgozhatjuk végig a következő szezont.
Volt olyan is, aki jelezte, hogy másfelé szeretne indulni a gyerekkel, nekik további sok sikert kívánunk.

KEDVES ÚSZÓPALÁNTÁINK PIHENJETEK MÉG EGY PICIT ÉS NEMSOKÁRA TALÁLKOZUNK! SZEPTEMBER 6ÁN KEZDÜNK!

2010. július 30.

A szezon utolsó edzése

Hát nem voltunk sokan! De közösen edzettünk. Összevissza feladatok voltak. De úszóverseny is volt, de most nem a szülőkkel, hanem Mercinénivel.
Legyen az béka, ebihal, cápali vagy cápalina, mindenkinek én voltam az ellenfele. És természetesen ismét a gyerekek nyertek meg minden versenyt.
Jól esett mindenkinek ez a kis muris úszóedzés, és ezzel a szezon befejezödött.
Egy kicsit hosszabb szünetre megyünk. Augusztus hónapban mindenki egy kicsit pihentet és szeptemberben újult erővel készülünk a versenyekre!
Azért a szülőkkel még tartunk egy csipet megbeszélést majd augusztus közepén.