Kedves Ebihalak, Delfinek, Cápalinák, Cápák, és Szüleik
Köszönöm és köszönjük az elmúlt 4 hónapot, nagyon … …. (és ezt itt most sokszor leírhatnám).
A kitartásotokat!
A segítségeteket!
Az aktivitásotokat!
A gyógyítgatásaitokat!
Igazán összekovácsolódtunk!
Mint egy nagy CSALÁD!
K Ö S Z Ö N Ö M és K Ö S Z Ö N J Ü K
Gondolatok a Tanuszodáról…
...Mérhetnénk a sikert jobb időeredményben, amivel félévről félévre jobban teljesítenek a gyerekek, a nagyobb ellenálló képességben, az erősödő fizikai állapotban, vagy csak egyszerűen az érmek számában és csillogásában. Mégis azt gondolom, hogy ez nem a teljes siker. A siker az is, amikor a gyermek boldogan jön ki a medencéből edzés végén, és csillogó szemmel várja a dicséretet, a pozitív megerősítést Tóni bácsitól, vagy Merci nénitől. Mert van. A siker az, amikor egymást indítják a váltón, és hangosan bíztatják a csapattársakat, mert nyerni akarnak, vagy amikor csak kihallatszik a jókedv az öltözőből. Ezek mind-mind szükséges elemei annak a nagy egész gépezetnek ami a Csapatot mozgatja. Igen nagybetűvel. Mert jó tartozni valahova, mert megerősít, mert tartást ad, mert megtanít küzdeni a céljaidért, és megtanít emelt fővel gratulálni a nyertesnek. Ezek olyan nagyszerű tulajdonságok, amik mindenképpen jellemformálóak (is) egy gyermek életében. A szentendrei verseny is bizonyítéka ennek. Az, amikor a Csapat felsorakozik a tábla mögött és az ünnepélyes megnyitón felhangzik Freddy Mercurie örök klasszikusa, és a legapróbbakat a nagyobbacskák kísérik,természetesen egyforma kék mezben, és a mi szurkolótáborunk a leghangosabb,akkor az jut eszembe, hogy megérte. Megérte a munka. Még a legkeményebb apukák között is akadt, aki könnybe lábadt szemmel, szinte minden karcsapással együtt úszott a gyermekével az sípszó után….
Ez a siker. És ez mindannyiunk munkáját minősíti. Az Edzőét, a Gyermekét, és egy kicsit a szülőét is…
kelt: Vecsésen, december első napján
Tóth Andrea
Már lassan az utolsó edzéseket ússzuk ebben a hónapban, hisz jön a téli szünet.
Mostanában sokan betegeskednek a kisEbihalak közül, a nagyok már ellenállóbbak, kevesebben vagyunk az edzéseken. Ezért az edzéseink inkább sok sok technikai elemet tartalmaznak.
A kisebbekkel az egyszerre mozduló kezek, a gyorsúszó levegővétel, a mell- és pillangóúszás fortélyait gyakorolgatjuk.
A nagyobbakkal meg minden edzés előtt ismételten megbeszéljük, hogy ma miket gyakoroljunk, és azokat hajtjuk végre.
A nagyokkal minden edzés végén „levegőbajnokságot” rendezünk, ami külön fogadást is tartalmaz az egyik Cápalinával. A nyeremény gyerekpezsgő. Bármelyikünk nyerne, akkor egy üveg gyerekpezsgőt kell hoznia a megbeszélt időpontra. Az edzések előtt hódolunk a legújabb közös szenvedélyünknek! Már mindenféle terméket kipróbáltunk, de a Süsü a legfinomabb! Így most már csak azzal buborékosodunk!
Az utolsó két napunkra nagyon érdekes dolgokat találtunk ki, kíváncsi leszek a Delfinek arcára a feladatok hallatán!
Azt majd elfelejtettem, hogy újabb egyesülettel állunk kapcsolatban, ahol úszópalántáink folytathatják a megkezdett sportpályafutásukat. De erről bővebbet januári beszámolónkban.
A Télapó érkezésével idén nem jutottunk el a Kőbánya Sc és a Kistarcsai Mikulás Kupára, de a tavaszi megmérettetéseken már ott leszünk!!!!
A régi tanítványaink, csapattársaink eredményeit hallottuk és nagyon gratulálunk nekik. Eredményeiken meglátszik, hogy az eddigi munkájuk nem veszett kárba, nem dolgoztunk közösen hiába.
Kértek tőlünk egy tervezgetést. Hogy mit szeretnénk az elkövetkezendő 4 évben elérni!
Milyen terveket szeretnénk megvalósítani az elkövetkezendő 4 évben
A november kezdetével egyre közelebb kerültünk a verseny időpontjához.
Azoknak a kicsiknek, akik életükben először indultak versenyen sok-sok olyan feladatot kellett ezeken az edzéseken megtanulni, amit eddig még nem tanultak, a nagyobbakkal meg csak ismételni kellett.
Az Ebihalacskákkal megpróbáltunk folyamatosan versenyhelyzetet teremteni, rajtolással indulni, versenytávnak megfelelő métereket úszni.
A Cápákkal minden edzésen és most is folyamatos a versenyzés, hosszabb táv. Annyi különbséggel, hogy ebben az időszakban a bemelegítések után már mindenki csak a saját számára koncentrálva úszott!
Az apróbbaknak megpróbáltuk a nagyokkal közösen megmutatni, hogy hogyan is zajlik egy versenyzés. Hogyan kell elindulni, milyen gyorsan teszik a kezüket, hogyan dübörög a lábuk, és a bukfenc rejtelmeit is.
A verseny előtti edzésen megkaptuk az új pólóinkat (köszönjük ezúton is). Megint szépek és egységesek lettünk. Idén a kék dominál, és erre került fehér felirat, a név és logó. A gyerekek nagyon örültek neki. A kisebbek csodálkozva nézték, próbálgatták az új szerzeményt. A nagyobbak már rutinosan magukra próbálták, és vitték az öltözőbe.
Aztán eljött a verseny, ami a november 13ai bejegyzésben olvasható.
……
……
A verseny után, mint mindig, most is értékeltük - Tóni bácsival együtt- az úszópalánták eddigi munkáját és a versenyen mutatott teljesítményüket. Erre az alkalomra érmet kaptak a gyerekek, mindenki a munkájának megfelelőt. Nem volt olyan Delfinünk, aki ne örült volna neki. Van, akinek ez volt az első (de nem utolsó), de van, akinek a sokadik.
Aztán a hónap második felében ismét nekikezdtünk a szorgos munkánknak. A technikai feladatoknak, a versenyzésnek. Ismét voltunk nagyvizes edzésen, bár itt sajnos már voltak betegeink is, de élvezetes, jó edzésen vettünk részt.
És érkezik a december……..
